Vetter János igazgató úr válaszai

 

Ing. Vetter János tanár, iskolaigazgató

1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!

Oroszkáról származom, ott jártam alapiskolába, majd az Ipariban folytattam tanulmányaimat. Az érettségi után a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola (ma Szlovák Műszaki Egyetem) Gépészmérnöki Karára jelentkeztem, majd annak elvégzését követően visszatértem egykori középiskolámba, mint szaktanár. 2002-től töltöm be az iskola igazgatójának posztját. Nős vagyok, feleségem szintén iparista volt, két gyermekem közül fiam is az Ipariban érettségizett. Unokám, bár még csak másfél éves, de bontakozó műszaki érzéke reményt ad arra, hogy a családi hagyományt folytatni fogja.

 

2. Hogyan volt/van kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?

Ahogy az előzőekben írtam, 1979-től vagyok az Iparival kapcsolatban. Kezdetben diákja, 1988-tól tanára voltam, 2002-től pedig az intézmény igazgatója vagyok. Diákként szaktanáraimtól útravalóul elsősorban a műszaki gondolkodás alapjait, a precizitást, a pontosság iránti igényt kaptam, de számomra fontosak voltak a humán tantárgyak is, melyeken keresztül lehetőségünk nyílt betekinteni az irodalom, a nyelvek vagy a történelem világába.

 

3. Melyik az az évfolyam/osztály, amelyre szívesen emlékszik vissza? Miért?

Kedvenc tanárom Szabó István. Ő volt az osztályfőnököm is és sokan éreztük úgy, hogy apánk mellett apánk volt. Nagyon nagy hatással volt rám a gondolkodása, az egyenessége, a pedagógiai  érzéke, a diákokhoz való hozzállása. Még most, az érettségi óta eltelt közel 40 év után is nagyon jókat tudunk beszélgetni az évenként megrendezett osztálytalálkozókon.

Tanárként, osztályfőnökként természetesen elsősorban a négy osztályomra emlékszem szívesen vissza, mindegyik valami végett különleges volt. Az elsőben csupán félévig voltam osztályfőnök, de pont az érettségi előtti hat hónapra „ugortam be”, bizonyára ezért volt nagyon intenzív ez a kapcsolat. Ezek után a második osztályom lett az első „igazi”, velük már négy év adatott, hogy megismerjük egymást. Ők életkorilag még viszonylag közel álltak hozzám és emlékezetessé teszi ezt az időszakot az is, hogy ekkor született a lányom. A soron következő osztályfőnökségem elején született a fiam, így már nem csak a pedagógus, hanem a kétgyermekes apuka tapasztalataival is felvértezve irányíthattam őket. A negyedik osztályom diákjai pedig életkorilag akár a gyerekeim lehettek volna – érdekes volt magamon is megfigyelni a hozzáállásombeli különbségváltozást.

 

4. Milyen tantárgyakat tanított?

Kedvenc tantárgyaim a matematika és mechanika voltak. Valószínűleg a bennük rejlő logika, a tiszta gondolkodás miatt – meg persze a tantárgyakat oktató tanárok miatt. A matematikát Vincze tanárnő tanította nagyon élvezetes stílusban, de fontos szerepe volt Oláh György tanár úrnak is a matematika iránt kialakított viszonyomban. Ő a matematika szakkört vezette rendkívül magas színvonalon.

A mechanika tantárgyat osztályfőnököm, Szabó István tanította. Hogy milyen sikeresen, arról árulkodik az a tény is, hogy jómagam a kezdetektől tanítom a mechanikát, még most, igazgatóként is ez a kedvenc tantárgyam. Emellett természetesen az évek során különböző gépészeti szaktantárgyakat tanítottam – műszaki rajzot, gépszerkesztést, számítógépes rajzolást, tervezést.

 

5. Mi a kedvenc iparis emléke?

Szívesen idézem fel a tornatermi öltözők előtti teraszon ballagó diákként elmondott beszédemet – és korántsem azért, mert ez volt az utolsó napom az Ipariban. Jó volt látni a 9 végzős osztály diáksága és az őket kísérő szülők, tanárok alkotta közel ezres létszámú tömeget, lelket simogató érzés volt arra gondolni, hogy egy ilyen nagy közösségnek lehettem a tagja.

Tanárként, igazgatóként nagyon szép emlékem az első aranymatúrás találkozó. 2005-ben szerveztük meg először az 50 évvel korábban érettségizett diákok összejövetelét. Megható volt látni, ahogy a hetven év körüli nagymamák és nagypapák hirtelen visszafiatalodnak középiskolás csitrikké és suhancokká, akik ugyanolyan csillogó szemmel néznek egymásra, mint a mai diákok. Azóta is magával ragadó ezeknek a találkozóknak a hangulata.

 

6. Miért jó iparistának lenni?

Jó érzés egy ilyen nagy, színes család tagjának lenni. Az élet számtalan területén találkozom iparistákkal és amint kiderül a „rokonság”, azonnal rengeteg közös téma adódik, akár az esetleges sokévnyi korkülönbség ellenére is.

 

7. Kinek/kiknek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?

Szeretném felkérni Szabó István tanár urat, egykori osztályfőnökömet, Vincze Kálmán tanár urat, nyugalmazott egyetemi docenst és Matusek Attilát a Komáromi Jókai Színház színművészét, hogy folytassák a megkezdett történetet, válaszoljanak érdeklődő kérdéseinkre…