1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Langschadl István vagyok. Komáromban születtem. A Komáromi Magyar Gimnáziumban érettségiztem, ahol ma az Öregdiákok Baráti Köre polgári társulást vezetem. 1976-ban a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola (ma Szlovák Műszaki Egyetem) Gépészmérnöki Karán kitüntetéssel diplomáztam. Az egyetem elvégzése után a Komáromi Hajógyárba kerültem, ahol fejlesztő mérnökként dolgoztam, majd a gyártóbázis fejlesztésének osztályát vezettem. Mindig is érdeklődtem a szülővárosomban történő események iránt, így az akkori városvezetés invitálására 1983-tól 1987-ig a Komáromi Városi Hivatalban főosztályvezetőként dolgoztam. Ezt az időszakot újra a termelési szférában való tevékenység követte, a Stavba ipari szövetkezetben voltam főmérnök, termékek tervezéséért, fejlesztéséért, a gyártás előkészítéséért feleltem. Egy rövid ideig vállalkozóként is dolgoztam.
2. Hogyan került kapcsolatba az Iparival?
A hajógyárban dolgoztam, amikor két évvel az egyetemi diploma megszerzése után megtudtam, hogy az ipari iskola a Dolgozók Esti Iskolájába gépész végzettségű tanárt keres. Úgy éreztem, hogy ez egy nekem való feladat. Megpályáztam és 1978 szeptemberétől az iskola óraadó tanára lettem. Az óraadás közvetlenül az érettségire való felkészítéshez kötődött, így könnyen mérhető volt az elvégzett munkám eredménye. Az ipari és a személyem között kialakult elégedettség évtizedekre megalapozta az iparival kialakított kapcsolatomat. A Dolgozók Esti Iskolájának megszűnése után az osztályok nappali tagozatán szintén óraadó tanárként folytattam a tanítást, mígnem 1990-től (rövid hajógyári kitérővel) nyugdíjazásomig csaknem 20 évet főállású tanárként dolgoztam az ipariban.
Szívesen gondolok vissza kiváló tanárkollégáimra. Úgy érzem, hogy személyiségükkel, példamutatásukkal meghatározó szerepet töltöttek be az életemben.
3. Melyik az az évfolyam/osztály, amelyre szívesen emlékszik vissza? Miért?
Még kezdő tanár voltam a nappali tagozaton, amikor mindjárt érettségiző osztályban kaptam feladatokat. Már közeledtünk az iskolai év végéhez, amikor a korábbi osztályfőnök leadta az osztályát és a ballagási ünnepségen helyettesítő osztályfőnökként már én vettem részt és aztán az osztályt is én vittem érettségire. Természetesen nagyon szívesen emlékszem vissza az első, 1995-ben érettségiző 4.D-s gépész osztályomra. Büszke vagyok arra, hogy volt diákjaim nem csak sikeres, hanem elégedett, kiegyensúlyozott emberekké váltak.
4. Milyen tantárgyakat tanított?
Főként a gépészeti szak elméleti és részben gyakorlati tantárgyait tanítottam: a műszaki rajzot, a mechanikát, a gépszerkesztést és az ehhez kötődő számításokat, emellett számítógépes rajzolást és CNC programozást is oktattam. Tanári munkámban igyekeztem érvényesíteni: a szakmaiságot, a precizitást, a személyes odafigyelést. Nagy örömömre szolgált, ha ebben partnerekre találtam diákjaimban.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Az évek hosszú során sok-sok élményt éltem át diákjaimmal, remélem ők is vittek magukkal élményeket. Különös élmény a sok jó eredmény, a sikeres érettségik, a gépészeti szak versenyein elért kimagasló eredmények. Ezeket elsősorban diákjaim kitartásának és szorgalmának tulajdonítom. Az én feladatom a jó alapok előkészítése, tanulásuk támogatása és a motiváció megtartása volt.
Ehhez kötődik egy kedves élményem. Diákjaink már évek óta rendszeresen eredményes résztvevői voltak a Zenit a gépészetben elnevezésű vetélkedő kerületi fordulójának. A vetélkedőre természetesen a 2017/18-as tanévben is beneveztünk. A versenyen gépészeti technológiai és gépszerkesztési számítási feladatok megoldásával Ozsvald Péter, az akkori IV.C osztály tanulója kiemelkedő sikert ért el, országos első helyezésben részesült.
6. Miért jó iparistának lenni?
Az ipari lehetőséget nyújtott számomra, hogy nem csak szaktanárként, de más területen is kipróbálhattam magam. Életem során versenyszerűen kosárlabdáztam, fociztam. A sport, a mozgás és az egészséges életmód nagyon fontos részévé vált életemnek. Mikor az ipariba kerültem a kosárlabda múltamból szerzett tapasztalatokat kamatoztatni szerettem volna. Az éppen alakuló, jó képességű diákokból álló csapatot sportköri munkára szerveztem be. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy vezetésemmel elkezdődött egy sikersorozat, amely a 90-es években érte el tetőfokát. A nagyon sok tehetséges diák közül is kiemelkedett (nemcsak termetével) Gergely István, aki később kétszeres vízilabda olimpiai bajnokként egyértelműen bizonyította rátermettségét.