1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Szabó Béla vagyok. Komáromban születtem. Az alapiskola elvégzése után jelentkeztem a komáromi Ipariba, akkori nevén Gépészeti Ipariskolába. Az érettségit követően a brünni Műszaki Főiskolán folytattam tanulmányaimat, ahol gépész-közgazdász mérnöki diplomát szereztem. A főiskola után a komáromi Hajógyárban dolgoztam pénzügyi referensként, majd visszatértem az ipariba immár tanárként, ahol 20 évig tanítottam. Ezt követően három cikluson át városunk alpolgármestere voltam. A tanítást nem hagytam abba, a nagyszombati székhelyű Anyagtechnológiai Kar komáromi kihelyezett tagozatán óraadó tanárként is dolgoztam.
2. Hogyan került kapcsolatba az Iparival?
A kérdésre kétféleképpen válaszolhatok, volt diákként és volt tanárként is. Jó volt itt diáknak lenni.
Hála és köszönet volt tanáraimnak, nagyon jó alapokat kaptunk. Nemcsak műszaki ismeretekből, de a humán tantárgyak terén is. Az itt szerzett műszaki ismereteknek mindegyik munkahelyemen és az életem minden területén hasznát vehettem. Az ipari egy speciális gondolkodásmódot ad. Tanárként 1983-szeptemberétől dolgoztam az iskolában. Először nagyon furcsa volt, mert volt tanáraim, akik rögtön felajánlották a tegeződést, egyszeriben kollégáimmá váltak. Elmondhatom, hogy nagyon segítőkészek voltak. Az ipariban az évek során voltak kihívások, pozitív és negatív dolgok is. 1992/93-as tanévtől az iskola vezetőségének döntése alapján bevezetésre került a műszaki és informatikai szolgáltatások a gépészetben szak. Ez nagy kihívás jelentett. Fel kellett építeni a szakhoz tartozó szakmai tárgyak körét. Szerencsére, a vezetőség és volt kollégáim közös munkájának köszönhetően ez sikerült is, amit jól mutat, hogy még ma is működik ez a tanulmányi szak. 1994/95-ös tanévtől pedig bevezettük az alkalmazott közgazdaságtan tantárgyat (Junior Achievement), amely lehetővé tette a diákok belépését a valós vállalkozások világába. A 2002/2003-as tanévig vezettem a programot, amelyben komoly sikereket értek el diákjaink egészen az országos első hely megszerzéséig. A diákok által elért eredmények mindig nagyon komoly pozitív töltetet adtak nekem.
3. Melyik az az évfolyam/osztály, amelyre szívesen emlékszik vissza? Miért?
Osztályfőnökként 5 osztályom volt, amelyekből 3-at négy éven keresztül vezettem, illetve két felépítményi is volt (ők érettségi után szakmai érettségit szereztek az ipariban), ez kétéves tanulást jelentett számukra. Még további 1 olyan osztályban is voltam osztályfőnök, ahol a korábbi osztályfőnök bizonyos okból leadta az osztályát. Ezt az osztályt negyedikben kaptam meg és érettségire kellett őket vinnem. Minden osztállyal voltak pozitív élmények kirándulásokon, szakmai gyakorlatokon, síkirándulásokon, ezért nehéz lenne egyet is kiemelni. Minden diákban megtalálható a pozitívum, persze vannak kiemelkedőbbek, akikre az ember jobban emlékszik.
4. Milyen tantárgyakat tanított?
Főleg közgazdaságtani tantárgyakat tanítottam. Általános közgazdaságtan, könyvvitelt, marketinget, alkalmazott közgazdaságtant, gazdasági földrajzot. A közgazdasági tantárgybizottság vezetője voltam.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
A legjobb és legemlékezetesebb élmények a kirándulásokon, sítanfolyamokon születnek. Ezeken sokkal jobban megismerhetőek a diákok, mint az iskolában. Nagyon sok van ezekből az emlékekből, és főleg ezeket emlegetjük az osztálytalálkozók alkalmával. Az egyik ilyen, gyakran felemlegetett történet, amikor Enyingen voltam diákjaimmal, ahol a szövetkezetben dolgoztunk, elég kemény munkát végeztünk, a tűző napon a búzatáblákon sorokban haladva ki kellett szednünk a nem „odavaló” búzaszárakat, de délután jött a felüdülés, mert elvittek bennünket a Balatonhoz fürödni. Ez Siófok mellett volt. A fürdőzés során az egyik diákom elvágta a lábát, s nekem vele együtt stoppal be kellett mennem a siófoki kórházba, hogy rendbe tegyék a lábát, szerencsére minden jól végződött…
6. Miért jó iparistának lenni?
Úgy érzi az ember, hogy a diákok körében fiatal marad. Ezt valójában az iskola légköre teszi lehetővé, amit nem lehet összehasonlítani más munkahelyekkel. Befolyásolja a gondolkodásmódot, az ember életvitelét.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Jó barátomnak, volt kollégámnak, Ibolya Lajosnak, aki testnevelő tanárként dolgozott az ipariban.
A diákok életében a műszaki és a humán ismeretek oktatása mellett nagyon fontos a mozgás, amely Lajos barátom fő szakterülete volt.