1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
1953-ban, a tardoskeddi alapiskola elvégzése után jelentkeztem a komáromi Ipariba, akkori nevén Gépészeti Ipariskolába. Az érettségit követően Pilzenben folytattam tanulmányaimat, ahol 1962-ben szereztem gépészmérnöki diplomát. A főiskola után lehetőségem nyílt visszatérni tanárként Komáromba, egykori iskolámba, ahol egészen 2000-ig, nyugdíjba vonulásomig tanítottam.
Három gyermekem és hat unokám van. Lányom és az idősebb fiam szintén az Ipariban érettségizett.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és mit adott Önnek az iskola?
Nekem nagyon sokat adott az iskola. Mint diák, azt tapasztaltam, hogy olyan témakörökkel ismerkedhetem meg, amelyekkel más iskolában nem kerültem volna kapcsolatba. Szerettem a gépeket, a műszaki dolgokat, a gépészeten keresztül lehetőségem nyílt megismerni a mezőgazdaságot, a természetet is.
3. Melyik az az évfolyam/osztály, amelyre szívesen emlékszik vissza? Miért?
Mint osztályfőnök, 5 osztályom volt, amelyeket négy éven keresztül vezettem. Még további 3 olyan osztályban is voltam osztályfőnök, ahol a korábbi osztályfőnök valamilyen okból leadta az osztályát. A legkedvesebb emlékeim az első osztályomhoz (1967-ben érettségiztek), illetve az 1983-ban végzett osztályomhoz kötődnek. Az elsőhöz azért, mert ők különösen jó képességűek voltak, velük nagyon sokat foglalkoztam, nagyon a szívemhez nőttek. Az 1983-ban érettségizett osztályom pedig azért, mert egy nagyon összetartó, azóta is évente összejáró társaság.
4. Milyen tantárgyakat tanított?
Műszaki rajz, gépelemek, mechanika voltak a főbb tárgyaim. Legkedvesebb tantárgyam a mechanika volt, mert úgy éreztem, hogy ott tudom a magyarázatom révén a legjobb eredményeket elérni – úgy a mechanika szilárdságtan részében, mint a hőtan vagy a hidromechanika részekben.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Több egykori tanárom is eszembe jut, ha az Iparira emlékezem. Közülük kiemelném Kanyicska József tanár urat, aki gyakran olyan témákról beszélgetett velünk, amelyek látszólag nem függtek össze az aktuális tananyaggal, de a végén mindig olyan ismeretekhez jutottunk el, amikből nagyon sok mindent megtanulhattunk. Annak ellenére, hogy ő nem műszaki végzettségű volt, mégis kiválóan át tudta adni a tudását a technikai jellegű tárgyakban is.
6. Miért volt jó iparista tanárnak lenni?
Mindig is szerettem az ifjúsággal dolgozni, szerettem, hogy körülöttem vannak, hogy szinte „itták” a szavaimat, hogy élnek az általam mondott dolgokkal. Szerettem közöttük lenni. Jó érzés volt érezni a tiszteletüket irányomban, érezni azt, hogy fontos számukra, hogy mit gondolok róluk, hogy a viselkedésük alapján hogyan ítélem meg őket.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Ing. Havlitus Ján egykori kollégámat javaslom következő interjúalanynak, akivel sok évet töltöttünk az Ipariban, évekig közös irodában. Mindig is nagyra értékeltem őt a tanári pályához való hozzáállása miatt.