1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
A komáromi szlovák gimnáziumban érettségiztem, majd a pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskola Villamosmérnöki Karán tanultam tovább. Sok éven keresztül az elektrotechnikai iparágban dolgoztam kutatóként, majd később, még a szocializmus évei alatt, a külkereskedelemben. Üzleti útjaimon egész Európát, a közel-keleti országokat, Oroszországot és az Egyesült Államokat is bejártam. Egy rövid ideig az élelmiszeriparban is dolgoztam.
Az első házasságomban két lányom, majd a másodikban egy fiam és egy lányom született. Ők is az Ipari diákjai voltak.
2. Hogyan került kapcsolatba az Iparival?
Az egyetem befejezése után ösztöndíjasként az érsekújvári Elektrosvit vállalatnál kezdtem el dolgozni. Itt kutatómérnökként kezdődött a pályafutásom a világítástechnika területen, majd külkereskedőként folytatódott.
Családi okok miatt visszatértem Komáromba. A környéken kezdtem el állást keresni, és a Hrabovský házaspár javaslatára beadtam a jelentkezésemet az Ipariba.
A tanítási nyelvek tekintetében szerencsém volt, hiszen szlovákul és magyarul is tudtam tanítani. Írásban is szóban is jól ment az orosz, az angol és a német nyelv is a külföldi munkatapasztalatnak köszönhetően. Az iskola vezetésének kérésére, és az oktatás feltételeinek is eleget téve, pedagógiai tanulmányokat is folytattam és pedagógiai képesítést is szereztem. Elsősorban arra törekedtem, hogy a gyakorlatban megszerzett tudásomat továbbadjam. Erre az iskola vezetősége minden támogatást megadott, egészen pontosan Vetter János igazgató úr és az igazgatóhelyettesek.
A tanítás kezdetben nem volt zökkenőmentes, de az elektrotechnika szakos kollégák nagyon sokat segítettek.
3. Melyik az az évfolyam/osztály, amelyre szívesen emlékszik vissza? Miért?
Kedves emlékeim fűződnek a diákokhoz, bár természetesen minden osztályban adódott egy-egy nehezebb eset, akik kihívást jelentettek, de végül minden megoldódott valahogy. A találkozók alkalmával a mai napig jó tapasztalatom van ezekkel a diákokkal is. Némelyikükre név szerint emlékszem, másoknál a bemutatkozás után azonnal be tudom sorolni őket az „adatbázisomba“. Manapság is jókat vitatkozunk és beszélgetünk az egykori diákokkal.
4. Milyen tantárgyakat tanított?
Az elektrotechnikával kapcsolatos elméleti és gyakorlati tárgyakat tanítottam: elektrotechnikát, elektronikát, grafikus rendszereket, alternatív energiaforrásokat és szakmai gyakorlatot. A tanításban a gyakorlatban megszerzett tapasztalataimat igyekeztem továbbadni.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Az iskolai oktatás keretein felül heti kétszer szakköri foglalkozásokat is vezettem. A Solar-Wind szakkör vezetője voltam. A szakköri tevékenység keretein belül a diákok ehhez a területhez (alternatív energiaforrások) tartozó tervezési és modellezési feladatokat valósítottak meg. Természetesen minden évben beneveztünk a szlovákiai versenyekre is: a ZSE nyílt napjaira, az ENEL Szlovákia tanulói kreativitás versenyébe, a Play Energy vetélkedőre. 2013-ban az Ipari a Play Energy versenyben kiemelkedő sikert ért el: Piezo-fekvőrendőr projekttel az általam vezetett iskolai csapat országos első helyezésben részesült.
A szlovákiai verseny győzteseiként részt vehettük a Rómában szervezett világtalálkozón, ahol az észak- és dél-amerikai, európai és a közel-keleti országok első helyezettjeinek pályaművei kerültek bemutatásra. A nyertes projekt készítőivel Kovács Gáborral, az akkori II.G osztály tanulójával, valamint a Solar-Wind szakkör további 3 tagjával (Tóth Szilárd, III.G, Krajczár Máté, III.F és Varga Tamás, II.G) kitüntető élmény volt ezen a találkozón 2013. májusában részt venni. A díjat az ENEL cég igazgatója, Fulvia Conti kezéből vehettük át. Fiala úr, Szlovákia római nagykövete személyesen gratulált nekünk. Maga a találkozó egy nagyszabású show volt, interaktív játékokkal és gazdag nyereményekkel. A diákok számára hatalmas élmény volt egy ilyen rendezvényen való részvétel és az egy hetes római kirándulás is. Jelentős motiváció lehetett ez számukra, hogy a jövőben is részt vegyenek az alternatív energiaforrások területét érintő projektekben. Ez úton is szeretnék nekik ismét gratulálni azért, hogy példásan képviselték iskolánkat egy ilyen jelentős versenyen.
6. Miért jó iparistának lenni?
Az iparis éveim alatt számos kollégával dolgoztam együtt, akik tanácsot is, és segítséget is tudtak adni. Az iskola emberséges vezetősége nagyszerű körülményeket teremtett a diákok és tanárok közös munkájához. Az Ipari szaktantermeinek felszereltsége és műszaki háttere mindig is kiemelkedően jó volt.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Mivel a pályafutásom javát az üzleti élet különböző területein, és legtöbbet a külkereskedelemben töltöttem, így nagy örömömre szolgált, hogy az Ipariban is lehetőség nyílt olyan tanulmányokat folytatni, amelyek kimondottan a műszaki és informatikai szolgáltatásokkal kapcsolatosak a gépipar területén. A lányom, Emília is ezen a szakon végzett, természetesen a kezdetekben, a tanulmányi szak kiválasztása során, én is támogattam ezt a döntését.
Tudomásom szerint a fenti tanulmányi szak létrejötte legnagyobb mértékben Ing. Szabó Béla kollégám érdeme, aki szervezésileg és a gyakorlati megvalósítást illetően is jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy ezen a szakon ma is folyhasson képzés az Ipariban. Őt kérném meg a kérdések megválaszolására.