1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Helena Nyersová vagyok, Hetényen születtem. Alapiskolába a szomszédos Marcelházára jártam, majd az ógyallai gimnázimban folytattam tanulmányaimat. Az érettségi után a nyitrai egyetem pedagógiai karán szlovák és állampolgári ismeretek szakra jártam, valamint a nagyszombati bölcsészkar hallgatója is voltam. Komáromban élek a férjemmel, két lányom és három unokám van. Nyugdíjas éveimet is aktívam töltöm: szívesen utazok, sokat olvasok, a családomnak és a hobbijaimnak szentelem az időmet.
2. Hogyan került kapcsolatba az Iparival?
Az Iparival 1980-ban kerültem kapcsolatba először nevelőként, de 4 hónap múlva már tanárként dolgoztam és érettségiző diákokat bíztak rám. Az iskolában összesen 35 évig voltam alkalmazásban. Húsz éven keresztül szlovák nyelvet és irodalmat tanítottam, majd 15 éven át igazgatóhelyettes is voltam. A munkával töltött éveimet a tanári hivatás határozta meg, amelyben nagy szerepe volt annak, hogy nagyon szerettem a tanítást és ezt az iskolát is. Mindig is az volt az álmom, hogy a komáromi Ipari tanára lehessek, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ez valóra is vált. Úgy érzem, ez volt a második otthonom, a hely szelleme, a ”genius loci” szó szerint elvarázsolt. Ezt a szellemiséget mindenki átélheti akár tanárként, akár diákként lesz iparista.
Ma is figyelemmel kísérem az iskolában folyó munkát, és nagyon örülök, hogy látom a sikereket.
3. Melyik az az évfolyam/osztály, akikre szívesen emlékszik vissza? Miért?
Hogy melyikre emlékszem legszívesebben? Öt osztálynak voltam osztályfőnöke és mindegyiket nagyon szerettem. Legalább olyan nehéz ezt a kérdést megválaszolni, mint egy anyának azt, hogy melyik gyerekét szereti a legjobban...
Nem lehet őket összehasonlítani, nagyon különbözőek voltak. Mégis, mert egy kicsit ez olyan mint az első szerelem, az első osztályom egy picivel „felejthetetlenebb”, mint a többi. Kezdő, tapasztalatlan tanárként jól feladták nekem a leckét, nagyon sokat tanultam tőlük. Ötévente találkozunk, a mai napig nagyon jó kapcsolatban vagyok velük.
4. Milyen tantárgyakat tanított?
A kedvenc tantárgyam mindig is a szlovák nyelv és irodalom volt, annak ellenére, hogy egy szakiskolában a diákok többségét az irodalomnál a szaktantárgyak és a természettudományok jobban érdeklik. Bár néha az irodalmi művek elolvasása nem volt zökkenőmentes, az érettségi feltételek teljesítése érdekében és az általános műveltség fontossága miatt mindig sikerült valahogy áthidalnunk ezt a nehézséget.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Számtalan nagyon kedves emlékem fűződik az Iparihoz. Ezek közül egy ahhoz az időszakhoz kapcsolódik, amikor még esti iskolás osztályaink is voltak. Egy vegyes, szlovák és vietnámi diákokból álló osztály nagyon mély nyomokat hagyott bennem: bár sok munka is volt benne, sokat nevettünk és az érettségiig is eljutottak. Felejthetetlen élmény volt az egész érettségiztető bizottság számára, ahogyan a vizsga után a vietnámi diákok megköszönték, hogy ebben az országban, a mi iskolánkban tanulhattak. Megható pillanatok voltak.
6. Miért jó iparistának lenni?
Az Ipari egy modern, a fejlődéssel lépést tartó, korszerűen felszerelt szakképző intézmény. Rátermett vezetősége, jó pedagógusai és sok ügyes diákja van, akik az iskola jó hírét viszik.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Volt kolléganőmet, Sáfi Katalint szólítanám meg következőként. Egy időben kezdtük el az Ipariban tanárként dolgozni, sok felejthetetlen emlék köt mindkettőnket az Iparihoz.