1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!

Felsőfokú tanulmányaimat a pozsonyi Comenius (Komenský) Egyetem Testnevelési Karán végeztem. 1976-ban futball-szakedzői képesítést szereztem, majd 1981-ben megkaptam az I. osztályú szakedzői kinevezésemet. Közben ismereteimet pedagógiai tanulmányokkal bővítettem, így tanári képesítést is szereztem. A 2. osztályú asztalitenisz- edzői tudásomat is igyekeztem kamatoztatni a tanári pályán eltöltött évek során.

2. Hogyan került kapcsolatba az Iparival?

1978-tól 2016-ig, nyugdíjba vonulásomig az Ipari Szakközépiskolában tanítottam. Mindenkori diákjaimat igyekeztem a sport szeretetére nevelni. Sokan közülük kiváló sporteredményeikkel az iskola hírnevét öregbítették: kerületi és országos szinten is az élmezőnyben szerepeltek a nagypályás  futballversenyeken és a teremtornákon egyaránt. Sikerült tanulóimmal megkedveltetnem az asztaliteniszt is, és az iparisták a kerületi megmérettetések után többször is országos dobogós helyezésnek örülhettek. 40 éve vezetem az Ipari Szakközépiskola „A” és „B” asztalitenisz csapatát, ahol még ma is aktívan játszom, s egykori tanítványaim – nagy örömömre – játékostársaimmá váltak.

3. Melyik az az évfolyam/osztály, amelyre szívesen emlékszik vissza? Miért?

Nehéz választani, hisz az iskolában eltöltött 38 év alatt sok-sok diákhoz kötődnek szép emlékeim. Sok osztályban tanítottam, de talán az 1997-ben végzett 4.E osztályt emelném ki. Első osztálytól tanítottam a társaságot, így végigkövethettem fejlődésüket. Nagyon jó, példaértékű volt a testneveléshez való hozzáállásuk, a töretlen akaraterejük, a tenni akarásuk. Szinte valamennyi (az iskola által szervezett) sportversenyen örömmel vettek részt, nagyszerű közösséggé kovácsolódtak.

4. Milyen tantárgyakat tanított?

Testnevelést és honvédelmet tanítottam.​​​​​​​

5. Mi a kedvenc iparis emléke?

Szívesen emlékszem vissza a sítáborokra. Rengeteg élményt szereztek ott a diákok, s mivel ez a fajta foglalkozás  jóval kötetlenebb volt, mint egy-egy tanítási óra, itt lehetett igazán megismerni a fiatalokat. Kellemes emlékeim közé tartoznak a különféle sportversenyek is, ahol a kiváló eredményeknek örülve büszke lehettem tanítványaimra.​​​​​​​

6. Miért jó iparistának lenni?

Gazdag, eseménydús éveket tudhatok magam mögött, amelyekre nyugdíjasként is jó visszaemlékezni. Az évenkénti sokféle iskolai bajnokság szervezése, lebonyolítása, a tanulók lelkes hozzáállása, az új tehetségek felfedezése, a nagyszerű sporteredmények, mind-mind rengeteg örömforrást jelentettek. Mindenek fölött kiemelném azt a sok-sok szeretetet, amelyet a diákjaimtól kaptam a tanévek során – ez szívet melengető és felejthetetlen.

7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?

Egykori kollégámat, kedves barátomat, Langschadl István tanár urat szeretném megszólítani, aki az Ipariban mérnöktanárként dolgozott, de egy igazi sportember is volt, amikor a helyzet úgy kívánta az iskola kosárlabda csapatának irányítását is elvállalta és vezetése alatt csapatunk nagyon szép eredményeket ért el.​​​​​​​