1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
A nevem Sáfi Katalin. Az egyetem elvégzése után 1982 augusztusától voltam az IPARI tanára. Orosz nyelvet, majd a változás után német nyelvet tanítottam. Itt dolgoztam nyugdíjba vonulásomig. Bármily meglepő, ez az iskola volt az első és egyetlen munkahelyem. Az évek során megszámlálhatatlanul sok diákot tanítottam. Az utolsó években pályaválasztási tanácsadóként is tevékenykedtem.
2. Hogyan volt/van kapcsolatban az Iparival és mit adott Önnek az iskola?
Az Iparival 1980-ban kerültem kapcsolatba először nevelőként, de 4 hónap múlva már tanárként dolgoztam és érettségiző diákokat bíztak rám. Az iskolában összesen 35 évig voltam Pályakezdő tanárként nagyon furcsa volt, hogy csak néhány korombeli kolléga oktatott az intézményben, viszont a többi 50-60 tapasztalt pedagógustól sokat tanultam az évek során. Furcsa és egyszerre érdekes volt a folyamat, amikor hirtelen ott találtam magam a kollektíva legidősebb tanárai közt. A fiatalabb generáció tagjai pedig gyakran kérték ki a véleményemet egy-egy pedagógiai kérdésben. Nemcsak egykori kollégáimmal, de számos volt diákommal is nagyon jó kapcsolatot ápolok mind a mai napig.
3. Melyik az az évfolyam/osztály, akikre szívesen emlékszik vissza? Miért?
Bár minden diák a szívemhez nőtt, mint mindenkinek, így a pedagógusnak is lehetnek és vannak is „kedvencei”, mert minden osztály egy egyszeri és megismételhetetlen csoda. Szívesen emlékszem ugyanúgy a jó, tehetséges diákokra, mint azokra, akik szerettek borsot törni tanáraik orra alá.
4. Milyen tantárgyakat tanított?
Mint említettem, orosz-német-pedagógia szakos tanár vagyok, viszont nemcsak ezeket a tantárgyakat oktattam. Nyelvszakosként aktívan vettem részt (1990-től 2015-ig) több nemzetközi projekt szervezésében, fordításában, a tanárok és diákok közti tolmácsolásban. Ez számomra nemcsak szakmai kihívás volt: nagyon sokat tanultam a külföldi kollégáktól szemléletmód, életfelfogás terén is.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Kedvenc emlékeim közé tartoznak az osztályfőnöki munka, a szalagavatók, ballagások, osztálykirándulások, egy-egy jól sikerült érettségi vizsga, amikor büszke lehettem diákjaim tudására. A tanár kollégáimmal együtt szervezett külföldi kirándulások, beszélgetések és szakmai eszmecserék is gyakran repítenek vissza az emlékezés világába.
6. Miért jó/volt jó iparista tanárnak lenni?
Pályafutásom során több igazgató vezette az intézményt. Mindnyájan fantasztikus körülményeket teremtettek tanárnak, diáknak egyaránt, ahol az ember csak jól érezhette magát - amennyiben felelősségteljesen végezte munkáját. Örülök, hogy tagja lehettem ennek a nagy családnak, az Iparisták társaságának.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
A fonalat szője tovább az a kolléganőm, akivel 1983-tól 2018-ig együtt „húztuk az igát”, ráadásul 1986-tól közös irodában. Több eszmecsere, pedagógiai, szakmai vita csiszolta egyéniségünket és változtatott minket jó barátokká: ő pedig Rechtoris Klára tanárnő.