1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Győry Attila vagyok, jelenleg Dunaszerdahelyen élek a családommal. 1981 – 1985 között voltam a komáromi ipari diákja. Az ipari után dunai hajós lettem, ez volt a vágyam és a célom, s mire 8 év után matrózból kormányos tiszt, kormányosból pedig hajóskapitány lettem - az egész mókát elrontotta a délszláv háború. A hajózás évekre megállt, s kénytelen voltam szakmát váltani...
Aktívabb írói korszakomban kortárs regényeket írtam, megjelent 5 könyvem, jelenleg is írok, de már nem vagyok irodalmi szintem aktív - lefoglalnak más tevékenységek. Az irodalmi tevékenységem miatt sodródtam a könyvek világába, s lettem egy könyvkiadó menedzsere...
Jelenleg a Családi Könyvklub vezetője vagyok. A Családi Könyvklub egy könyveket értékesítő cég, gyakorlatilag piacvezető a szegmensben. Hobbim az olvasás, a vitorlázás, az utazás...
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
Az édesapám is iparista volt, s úgy nőttem fel, hogy folyamatosan kaptam a löketeket, hogy tulajdonképpen mindennek az alapja az ipari. Ha nincs ipari - nincs élet. Aztán a sors úgy hozta, hogy - hogyhogynem? - oda kerültem....Természetesen véletlenül.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Ezen sokat gondolkodtam. Úgy vélem, így utólag, nemcsak én, hanem az osztályom többi tagja is - rengeteget köszönhetünk az osztályfőnökünknek-, Kiss Ibolya tanárnőnek, aki annak ellenére, hogy folyamatosan lázadtunk, nem adta fel a reményt - összetartotta az osztályt, így, érettebben ezt világosan látom, humán beállítottságú tanárként erőteljesen próbálta egyengetni a világról szóló elképzelésünket, hogy ne csak szakbarbárok legyünk, hanem nyissunk a világra, járjunk színházba, tanuljunk nyelveket... De az igazi ász - Szabó István tanár úr volt, akitől eleinte rettegtünk, legendákat szőttek róla…, aki mennydörgő hangjával, ha kifakadt, rosszabb volt egy 5-ös jegynél. Fizikát, gépészetet, mechanikát, műszaki rajzot tanított - zseniális alapossággal. Ő volt a TANÁR az életemben.
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
A gépészet és a műszaki rajz....annak ellenére, hogy elsőben majdnem megbuktam mechanikából, és másodikban halálra várva „vártam” Szabó István tanár urat, aki majd jól kicsontoz, gondoltam, s készültem a menthetetlen bukásra...csodák csodájára, a "hóttbarom" sötét agyú suttyó bukdácsoló diákból - belőlem - kihozta a gépészeten, a műszaki rajzon keresztül, hogy felgyorsultam, érthetetlen módon hirtelen „megvilágosodtam”, megértettem sok-sok műszaki dolgot és összefüggést, s az infarktus kerülgetett, mikor azon tűnödött második év végén, hogy 1-es vagy 2-es jegyet adjon-e a bizonyítványomba...
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Az IPARI. Ez egy blokk. Nehéz lenne kiragadni a sűrűből egy pillanatot. Olyan, mintha a Fénylényeket kérdeznék otthon, a IV.Galaxisban, hogy milyen a Földön? Mi a legszebb emlékük? Vajon mit válaszolnának fénylény inteligens barátaink? A FÖLD - kompletten...
Nekem is - az IPARI – úgy egyben (A-tól Z-ig).
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Iparistának lenni tartást adott. Mi (is) mások voltunk (a történet elején). Fogalmam sincs, hogy csinálta ezt az iskola szelleme, fiatalabb koromban vigyorogtam is az édesapámon, ha az iparis éveiről mesélt, de mára én is már ott tartok, hogy ha meghallom simán a szót - ipari - megdobban a szivem.
Valószínűtlen életérzés - de az ipari - átlényegített...
Ha csak azt mondom, hogy a mai napig is az ipari stílusában írok, azaz, azzal a jellegzetes műszaki írással..., s ha kiszúrok egy-egy ilyen írást a mindennapokban - mint a bőrszínt - úgy kapom el az iparistát...
...és vigyorgunk, 1 - 2 kérdéssel beazonosítjuk magunkat, akár, ha évekre voltunk is egymástól az ipariban, a barátság azonnal kialakul...
Mert iparisták voltunk/vagyunk.
Életérzés.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Egykori osztálytársamat Érsek Miklóst javaslom. Miklós rendőr-ezredesként vonult nemrég ún. korkedvezményes szolgálati nyugdíjba - de természetesen, továbbra is aktív életet él... Kellőképpen érdekes személyiség, kérdezzük meg Őt.