1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Érsek Miklós vagyok, Dunaszerdahelyen születtem, jelenleg egy Dunaszerdahely melletti faluban, Nemeshodosban, élek családommal. 1985-ben érettségiztem a Komáromi Ipari Középiskola gépészeti szakán, majd 1990-ben a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szereztem. Ezt követően csaknem 20 évig a Dunaszerdahelyi Járási Rendörkapitányság Bűnügyi Osztályának vizsgálótisztje voltam, főleg gazdasági bűncselekményeket és baleseteket vizsgáltam, ahonnan 9 évvel ezelőtt korkedvezményes szolgálati nyugdíjba vonultam. Jelenleg egy műszaki vizsgaállomáson gépjárművek műszaki vizsgáztatásával foglalkozom.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
Az Ipariról egy idősebb barátomtól szereztem tudomást, aki szintén iparista volt, és mivel inkább a reáltantárgyak vonzottak jobban, tulajdonképpen egyenes út vezetett az Ipariba, és az idő igazolta, hogy ez nagyon jó döntés volt.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Nagyon nehéz kérdés, hiszen szinte minden tanár a maga módján maradandó nyomot hagyott bennem/bennünk a maguk sajátságos stílusával, szaktudásával és nem utolsósorban humorával. Ha mégis valakit ki kellene emelnem, elsősorban osztályfőnökömet, Kiss Ibolya tanárnőt említeném, aki igazi kollektívát kovácsolt össze belőlünk, ami így utólag visszagondolva nem kis teljesítmény volt részéről. Meg kell még említenem Szabó István tanár urat is, aki a szaktantárgyak többségét tanította, aki egy elhivatott tanár volt, egy olyan személyiség, aki puszta létezésével is nevelt. Képes volt úgy fegyelmezni, hogy már viselkedésével tiszteletet parancsolt.
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
Talán legjobban a szaktantárgyakat kedveltem, tanáraim nagy szakmai tudással rendelkeztek és az anyagot érthetően át tudták adni, kitűnő elméleti alapot biztosítva a főiskolai tanulmányokhoz is. Meg kell még említenem a tornaórákat, amelyeket tornatanárunk Barák István tanár úr tartott, aki rettentő humorérzékkel volt megáldva, úgy éreztük, hogy ezek az órák nagyon jók, igazi felüdülést nyújtottak fizikailag és szellemileg is.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
A kedvenc iparista emlékeim elsősorban a közös osztályakciók, a síkirándulás, a budapesti színházlátogatások, osztálykirándulások és természetesen a szalagavató voltak, amelyek maradandó élményeket jelentettek nekem. Ezeken az akciókon kovácsolódott igazi közösséggé osztályunk.
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Amiatt a négy év miatt, amit ott eltöltöttem, abban a kollektívában, amely a negyedeik év végére szinte egy nagy családdá formálódott, amihez kellettek sokszínű osztálytársaim, akik ezt a közösséget alkották, akikkel a mai napig rendszeresen találkozunk és felidézzük a felejthetetlen emlékeinket. Kellettek tovább a fantasztikus tanáraim, akik nemcsak tanítottak, de neveltek is, megtanítottak önállónak lenni, racionálisan gondolkodni. Igazi barátságok szövődtek az Ipariban, amelyek kiállták az idő próbáját.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Egykori osztálytársnőmet Karácsony Ibolyát szeretném felkérni, akivel rendőri pályafutásom elején munkakapcsolatba kerültem, abban az időben gyámügyi előadóként tevékenykedett, majd később egy ruházati üzletlánc egyik boltjának vezetőjeként lett sikeres.