1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Szayka Róbert vagyok, Komáromban születtem. 1996-ban érettségiztem a Komáromi Ipari Középiskola gépészeti szakán. 1990-től foglalkozom harcművészetekkel. 1992-től rendszeresen heti 3-4 alkalommal átjártam Magyarországra edzeni. 1996-ban hivatalosan megalapítottam a Szlovák Kempo Szövetséget, amelynek azóta is az elnöke vagyok. 2002-től pedig az International Kempo Federation, a Nemzetközi Kempo Szövetség alapító tagja vagyok, amely jelenleg már a világ legnagyobb nemzetközi szervezete és a sportág már ott van az Olimpiai Bizottság felvételi listáján. A sportág háromszoros világbajnoka és európa bajnoka vagyok.
Jelenlegi fokozataim: 6. Dan Kempo Jitsu, 3. Dan Ju-Jitsu és 2. Dan Zen Bu Kan Kempo.
A katonaidőm letöltése után 1998. januárjában nyitottam meg az első klubomat. Sok világbajnokot európa-, nemzetközi-, szlovák és magyar bajnokot kineveltem már, rendkívül büszke vagyok tanítványaimra. 2009- ben Magyarországon tanulmányokat folytattam Sportedzői szakon - Kempo szakágon belül. 2010- ben szintén Magyarországon elvégeztem egy Biztonságszervezői OKJ-s képzést, amely a biztonsági szakmában a legmagasabb végzettség. 2020-tól a SIF SECURITY cégünk komáromi területi képviselője vagyok.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
Elsősorban az érettségi miatt mentem az Ipariba. Tudtam, hogy nem fogok a szakmában dolgozni, hisz már 12 éves koromtól világos volt számomra, hogy mit akarok. Megtanulni a harcművészetet mesteri szinten és segíteni olyan fiataloknak és felnőtteknek, akiken szintén segíthet a harcművészet. Sokan nem hittek bennem. De ez kicsit sem tántorított el a célomtól. Abban az időben még nem nagyon léteztek motivációval kapcsolatos könyvek. De sikerült, azok nélkül is!!! Jó visszagondolni, hogy sok embernek segítethettem, személyes példám alapján is, nem csak önvédelmi, hanem motivációs téren is! Az Iparinak köszönhetem az ún. IPARIS gondolkodást és a CÉL elérést.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Kedvenc tanáraim egyike Pinke Péter mérnök úr, aki anyagtant és gépészeti technológiát tanított, stílusos oktatásával érdekessé tette a tantárgyat, a mindennapi életben sokféle anyaggal találkozhatunk, jó, ha ezekről az embernek van némi áttekintése. Mindezek mellett, úgy gondolom, hogy értékesek voltak beszélgetéseink, amelyek kicsit oktató jellegűek is voltak, kihatottak az egész életünkre és a tanár úr élethez való optimista hozzáállása is sokat adott nekünk.
Galgóczi tanárnőt szeretném továbbá említeni, aki ”írni” tanított minket, azaz a műszaki rajzot és műszaki írást tanította nekünk. S emellett sokat mesélt az életről és a magyar történelemről, hogy legyünk büszke magyarok, ne csak a szülőföldünkön, de a világ bármely táján is.
Vetter János mérnök urat szeretném továbbá említeni, aki mechanikát és gépszerkesztést tanított osztályunkban. Szerettem a következetes magyarázatát és a végtelen nyugodt oktatási stílusát. A mechanikának nagyon nagy hasznát vettem, amikor oktatni kezdtem a Kempot, mert így szakszerűbben tudtam elmagyarázni az erők mozgását, mechanikáját.
Szép Margit tanárnő (osztályfőnökünk) a szlovák nyelvet oktatta, rámutatva arra, hogy szükséges elsajátítanunk ezt a nyelvet, ha szeretnénk magunkat megértetni Szlovákia nem magyarlakta régióiban is. Az idő múlásával rájöttünk arra, hogy az osztályfőnöki órákon elhangzott nevelő szándékú beszélgetéseknek milyen fontos szerepe volt.
A műhelygyakorlat órákon (amelyet csak „prax”-nak neveztünk) mély nyomott hagyott bennem (a szó pozitív értelmében) Slezák tanár úr, Zsidek tanár úr és Szkukálek tanár úr a logikus oktatási módszereikkel.
Nagyon nagy köszönet az Ipari minden Tanárának és Tanárnőjének, aki oktatott bennünket, mert mindegyikük valamit hozzátett ahhoz, hogy olyanokká váljunk, mint amilyenek vagyunk!
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
Elsősorban a műhelygyakorlatok, az anyagtan, a műszaki rajz és a történelem. Később, az Iparit elvégezve, a mechanika lett az egyik olyan tantárgy, amelyből a mai napig sokat merítek.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Huhhh. Nagyon sok van. Sajnos egyik évben sem ment az osztályunk év végi kirándulásra... S én tudtam, hogy a diáknak is, úgy mint a sportolóknak is, kijár a regeneráció, a relaxáció és pihenés, ezért minden év június utolsó hetében kiírattam magamat az orvossal és a gimnazista és mezőgazdasági iskolás barátaimhoz csatlakozva mentem el a kiérdemelt kirándulásokra.
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Az IPARI rávezetett a reális gondolkodásra, és arra, hogy mindenre van megoldás. Az IPARI diáksága egy összetartó társaság. Mindegy, hogy ki melyik évben végzett, milyen szakon és milyen nyelven, az IPARIS az IPARIS (esetleg IPARISTA).
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
A választásom Gergely István olimpikonunkra esett. Pista mindannyiunk példaképe, s bárhova ment a világban, mindig büszkén vállalta komáromi származását. Szerintem kevesen tudják, hogy Ő is az IPARI-ban végzett.