1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!

Fülöp Zoltánnak hívnak, 2000-ben érettségiztem az Ipariban, műszaki és informatikai  szolgáltatások szakon. Utána a Budapesti Corvinus Egyetemen folytattam tanulmányaimat pénzügy szakon, befektetéselemzés és kockázatkezelési főszakirányon. Ez a főszakirány később meghatározó volt karrieremet illetően is. A diploma megszerzése előtt gyakorlati időmet egy nagy globális tanácsadó cégnél töltöttem Budapesten. Miután lediplomáztam, Budapesten a bankszektorban, kockázatkezelési munkakör(ök)ben kezdtem tevékenykedni. Magyarorszag után Bécsbe vitt az élet, ahol egy banknál  6 évig dolgoztam kockázatkezelési és elemző munkakörben. 2019-ben jutottam ki Zürichbe, ahol a világ legnagyobb vagyonkezelőjénél dolgozom (UBS AG) mint risk controller. Itt többek között különböző banki stressz teszteket / szcenáriókat modellezünk/futtatunk, banki tőkemegfelelési mutatókat, kockázati "étvágyat" (risk appetite) számolunk.

2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?

Az Ipariban 1996 és 2000 között tanultam. Úgy gondolom, sokat számít az egyéni motiváció, az, hogy ki mit szeretne az élettől, mit szeretne az életben elérni. Ezek megszerzésére konzekvensen, határozottan kell törekedni. Megtanultam, hogy mit nem szeretnék a jövőben csinálni és azt is, hogy milyen irányban szeretnék továbbhaladni.

3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?

Kedvenc tanárom az osztályfőnököm, Kómár Beáta volt. Sokat tanultam Tőle, nemcsak a magyar óráiból, hanem emberségből, magyarságtudatból és határozottságból is egyben.

Mind olyan dolgok ezek, amelyek aztán egy életen át elkísérnek. Köszönöm tanárnő, így utólag is, ha olvassa ezeket a sorokat…

4. Mi volt a kedvenc tantárgya?

Kedvenc tantárgyam a közgazdaságtan volt (talán nem meglepő…).​​​​​​​

5. Mi a kedvenc iparis emléke?

Nagyon szerettem  a testnevelés órákat és Ibolya Lajos tanár úr foglalkozásait, humorát. Az 1500 m-es futásokat és a hozzá kapcsolódó „lógásokat” a focipálya melletti fa mögött. Tanár úrhoz kapcsolódóan említem még meg a hétfői asztalitenisz edzéseket, illetve versenyeket, melyek egy életre megkedveltették velem ezt a sportot.​​​​​​​

6. Miért volt jó iparistának lenni?

Lásd a 2-es és 5-ös pontokat.​​​​​​​

7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?

Közgazdász vonalon, sajnos, nem tartom Paál Sanyin kívül mással a kapcsolatot, úgyhogy szeretném „átpasszolni” a labdát elektro-irányba, javaslom Ilka Adriánt. Úgy tudom, hogy komoly kutatóvá nőtte ki magát az energetika területén, kérdezzük meg Adriánt az iparista „feelingről”!