1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Antal Kálmán vagyok, 1958-ban érettségiztem az Ipariban, utána a Prágai Műszaki Főiskolán (ČVUT) folytattam tanulmányaimat, ott szereztem gépészmérnöki oklevelet 1963-ban. Az első munkahelyem Morvaországban volt, onnan egy kis vargabetűvel kerültem vissza Komáromba a Hajógyárba. A fiatalabbak talán nem tudják, de az akkori rendszer nem tette lehetővé a szabad munkahelyválasztást, a végzősöket „elhelyezték” oda, ahol szükség volt adott képesítéssel rendelkező munkaerőre, így kerültem a morvaországi munkahelyemre és onnan tudtak „kikérni” a Hajógyár munkatársai. A Hajógyárban a fedélzeti berendezések fejlesztési osztályán dolgoztam projektánsként. Később kinevezést kaptam és gyártásigazgatóként folytattam munkámat, a Hajógyárból vonultam nyugdíjba a 2000-es évek közepén.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
Amikor az alapiskola utolsó éves tanulója voltam, dönteni kellett, hogy merre tovább. Találkoztam a szomszéd faluból egy fiúval, aki Iparista volt, vele sokat beszélgettem, és úgy határoztam, hogy jelentkezem iparistának én is, és felvettek! Nagy osztály voltunk (44 tanuló), de a kezdetektől összetartottunk mindenben. Az iskolától nagyon jó szakmai és magatartásbeli útravalót kaptam.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Tanáraim közül számomra mindenki barátságos és segítőkész volt. A sorból mégis kiemelném két tanáromat, Dr. Kanyicska Józsefet és osztályfőnökömet Nagy Róbertet. Ők példaképeim voltak az iskola utáni években is, magatartásban és őszinteségben is.
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
Kedvenc tantárgyaim a szakmai tárgyak voltak.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
A négy év során, ahogy már az előzőekben is elmondtam, nagyon jó, összetartó társaság voltunk. Négy év alatt sok diákcsínyt elkövettünk, egyre nagyon is emlékszem. A tantermünkben lokális fűtés volt (kályha), valaki eldugaszolta a kályhacsövet és a füst bent gomolygott az osztályban, így elmaradt az óra. Ez többször is megtörtént, de a tettes mindig ismeretlen volt, senki nem tudott semmiről…
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Számomra azért, mert egy közösséghez tartoztam, amellyel átéltem négy szép évet. Utólag visszagondolva az iparista évekre, azt mondhatom, döntésem jónak bizonyult. Köszönöm volt tanáraimnak mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet átadtak nekünk. Az iskolának, egykori iskolámnak, kívánok sok sikert, hogy mindig odaadó, lelkes, jó tanárai és jó diákjai legyenek.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Nagy Tibort szeretném felkérni, egykori kedves hajógyári kollégámat, hogy válaszoljon a feltett kérdésekre.