1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
A napvilágot 1987 őszén láttam meg. A csallóközi Bősről származom, az Amade László Magyar Tannyelvű Alapiskola elvégzése után 2003-ban a komáromi Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola (GESzKI) elektrotechnika szakán, magyar nyelven folytattam tanulmányaimat. Büszkeséggel tölt el, hogy 2007-ben a sikeres érettségi mellett a GESzKI érdemérem kitüntetettje is lettem. Büszke „iparistaként” a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Elektrotechnikai és Informatikai Karán gyarapítottam tovább addig megszerzett ismereteimet, ipari informatika bakalár szakon. A mérnöki és doktori képzésemet az egyetem Robotikai és Kibernetikai Intézetében folytattam kibernetika szakon, ahol 2012-ben, ill. 2015-ben „summa cum laude”, dékáni, ill. rektori kitüntetéssel végeztem. A disszertációs munkám megvédése után pár nappal már a svédországi Chalmers Műszaki Egyetemen folytattam műszaki karrieremet, ahol 2015-től 2019-ig különböző pozíciókban, több nemzetközi ipari és kutatási projektben vettem részt. Svédországban született meg első fiam is, majd 2019-ben feleségemmel és fiammal együtt hazatértünk Szlovákiába, ahol a második fiammal ajándékozott meg az élet. Itthon a Vízépítési és Beruházó Állami Vállalatnál helyezkedtem el, ahol jelenleg a Vízerőművek Mérési, Szabályozási és Automatizálási Részleg vezetőjeként a vállalat összes vízerőművének irányító, szabályozó és mérési rendszeréért felelek. Ezek mellett mindmáig kutatóként is tevékenykedem a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Robotikai és Kibernetikai Intézetében.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
A családunkból többen, köztük az édesapám is komáromi iparista volt. Családi összejöveteleken gyakran esett szó az ipariról és az iparista évekről, ezért számomra kiskorom óta nem volt kérdés, én is „iparista” leszek. Így is történt. A középiskolák közül egyedül a GESzKI-be jelentkeztem, ahová felvételi nélkül fel is vettek, így 2003 őszén jómagam is iparistává váltam. Ami az útravalót illeti, gyakran hallottam, hogy iparistának lenni nem diákstátusz, hanem életstílus. Lehet benne igazság, hiszen az ipari tanított meg engem – mint sokakat másokat is – a logikus, műszaki gondolkodásra, a problémák mérnöki megoldására, mely egész életen át hasznos útravaló lehet mindenkinek. Az egyetemen tanársegédként is szembetűnő volt számomra a szakközépiskolából érkező diákok kiemelkedő mérnöki hozzáállása, logikusabb gondolkodása. Mindezek mellett, számomra nagyon fontos útravaló volt még a sok boldog emlék, az ipari/kollégiumi évek alatt köttetett barátságok és a jól kiépített ismeretségi hálózat. Nap mint nap futok össze az élet minden szegletében volt iparistákkal, kikkel rögtön megvan – ahogy mondani szokás – a „közös hang”.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Több kedvenc tanárom is volt. Akiket mindenképp szeretnék megemlíteni, az Szajkó Péter tanár úr és Mezei Adrianna tanárnő. Mindketten szaktantárgyakat tanítottak, és kiváló szakmai tudásukkal, érdekes előadásaikkal, valamint azzal, hogy bármikor, bármilyen kérdéssel bátran fordulhattam hozzájuk, nagyban hozzájárultak későbbi sikereimhez, úgy az egyetemen, mind pedig a nagybetűs életben. Továbbá, megemlítem még Tóth István tanár urat, aki képes volt megszerettetni velem a matematikát, de olyannyira, hogy később bátran mentem továbbtanulni, majd doktorálni alkalmazott matematikából kibernetika szakon. Biztosan állítom, hogy a kiváló iparista tanáraimnak nagyon sokat köszönhetek. Nekik, családomnak és barátaimnak köszönhetően váltam azzá, aki most vagyok.
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
Ahogyan több kedvenc tanárom, úgy több kedvenc tantárgyam is volt. Miként már említettem, a matematika lett az egyik kedvencem, de épp úgy szerettem a számítógépes rendszerek, valamint az automatizáció és a programozás tantárgyakat is. A szaktantárgyakon kívül még a magyar nyelv és irodalom órákat szerettem, amelyeket Kómár Beáta tanárnő nagyon emlékezetessé tett mindannyiunk számára.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
A kedvenc iparis emlékem az ipariban és a kollégiumban töltött négy évem. Nehéz lenne csupán egy emléket leírni, mivel az iparis emlékekből akár egy könyvet is meg lehetne tölteni. Talán csak pár kulcsszót említenék meg: Indusztria Duó; ütvefúró; betörő; maturit beach; G. Szerintem bátran kijelenthető, hogy az egyik legmeghatározóbb életszakasz az ember életében maga a felnőtté válás. Még emlékszem, ahogy kis ijedt alapiskolásként Komáromba mentem, és négy évvel később meglett ifjúként bátran, nagy reményekkel hagytam magam után a várost. Mind a mai napig emlegetem a sok-sok elkövetett csínytevést, a szabad és boldog diákéletet, a megismert barátokat. Nagy szerepet játszottak e négy évben barátaim mellett tanáraim és a kollégium nevelői is. Szívembe zártam a kedves szakács néniket, takarító néniket is, valamint mindig boldogan emlékszem vissza a hosszú beszélgetésekre a portás nénikkel is. Akárhányszor áthaladok Komáromon keresztül, mindig megdobban szívem az iparit látva, és mosoly ül az arcomra a sok szép emléktől, mely előtör bennem.
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Véleményem szerint iparista nem volt vagy lesz valaki, hanem iparistává válik az ember. És ha már iparista lettél, az is maradsz egész életeden át. Ahogy már említettem és hiszem, iparistának lenni egy életstílus, melynek fő jellemzői a logikus gondolkodás, a kitartás, a problémákhoz való mérnöki hozzáállás, és a mások iránti tisztelet. Miért volt hát számomra jó iparistának lenni? Legfőképp azért, mert ezt az életstílust elsajátíthattam. Másrészt pedig azért, mert kiváló alapokat és tudást szerezhettem. Ezekből az alapokból és tudásból könnyedén tudtam szilárd utat építeni a sikereim felé. Nem utolsósorban pedig, a nagy családi összejöveteleken már jómagam is beszállhatok az iparis nosztalgiázásba.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
Szeretném felkérni Ing. Sátor Lászlót, PhD., a kérdések megválaszolására, aki a Szlovák Tudományos Akadémia egyik intézetében tevékenykedik és a saját tudományterületén kiváló eredményekkel rendelkezik.