1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Paál Sándor vagyok, 2000-ben érettségiztem az Ipariban. Tanulmányaimat a Szlovák Műszaki Egyetem pozsonyi Gépészmérnöki Karán folytattam menedzsment szakon. A műszaki egyetem utolsó két évében párhuzamosan egy másik egyetemen is hallgattam órákat, így 2005-ben két diplomával fejeztem be felsőfokú tanulmányaimat. Tíz évig egy nemzetközi tanácsadó cégnél dolgoztam, s eljutottam számos közép-európai és kelet-ázsiai országba, ahol bankoknak és biztosítóknak különböző projekteket készítettünk elő és valósítottunk meg. 2015-től a PwC (Pricewaterhouse Coopers) prágai irodájában dolgozom – szintén, mint gazdasági tanácsadó, a menedzseri munkán kívül csapatunk oktatásáért is felelős vagyok.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
Mivel édesapám is gépész, kiskorom óta együtt „mesterkedtünk” a műhelyben, ezért csak gépészeti középiskola jöhetett számításba – Kassa vagy Komárom. Komáromnak Lévához való közelsége, valamit az akkor újonnan nyílt műszaki-informatikai szolgáltatások szak együttesen döntött arról, hogy Komáromba jövök. A komáromi négy év rengeteg élménnyel gazdagított: sokat gondolok a kollégiumi életre, a diákparlamenti elnökségemre, a hosszú folyosóra a műhelyeknél, valamit arra a néhány emberre, akivel még a mai napig is tartom a kapcsolatot. Az ipariban eltöltött négy év alatt önállóságot tanultam, szélesedett a látóköröm és nem utolsó sorban az emelném ki, hogy az iskola kritikus gondolkodásra is nevelt.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Kedvenc tanárom Kómár Beáta tanárnő, aki egyben osztályfőnököm is volt. Sosem felejtem a cigaretta füsttel „töltött” irodában a rövid megbeszéléseket, a felkészülést a történelmi versenyekre, valamit azt a felemelő érzést, mikor egy-egy siker után dicséretet kaptunk. Osztályelnökként élveztem bizalmát és felelősséget tanultam a tanárnőtől, amit aztán a mindennapi életben is igyekeztem hasznosítani.
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
Kedvenc tantárgyam az angol volt. Arra sosem kellett tanulnom. Mivel naponta nyelviskolába is jártam, a különórák lehetővé tették, hogy iskolánkat képviselve első helyezést érjek el az országos angol versenyen.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Kedvenc iparis emlékem az esztergályos- és a kovácsműhelyben eltöltött gyakorlatok. Talán azért, mert itt próbálhattam ki az elméletet, s megértettem a tanórákon magyarázott dolgokat. Természetesen felejthetetlen volt a hollandiai kirándulás, valamit a nyári osztálykirándulásunk Olaszországba is.
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Az ipari nekem egybefonódott a kollégiummal, az önállósággal, és az élet különböző területein elért sikerekkel. Ezek annyira intenzív élményt jelentettek számomra, hogy a mai napon is, amikor írom ezeket a sorokat, nagyon szívesen gondolok ezekre, s már tervezem, amint tehetem, ellátogatok Komáromba.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
A jelöltem Fülöp Zoltán, egykori osztálytársam, aki sikeres kockázati menedzser a bankszakmában, jelenleg Zürichben dolgozik, biztos szívesen válaszol az „iparis” kérdésekre.