1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!

Sátor László vagyok, 2006-ban érettségiztem az Ipariban, elektrotechnika szakon. Ezután a Pozsonyi Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán folytattam tanulmányaimat eredetileg mechatronika szakirányban, majd később az alkalmazott mechanika felé fordult az érdeklődésem. A sikeres diplomaszerzés után kerültem a Szlovák Tudományos Akadémia Építő és Építészeti Intézetébe először doktorandusz hallgatóként, a disszertáció után pedig kutatómérnökként. A doktoranduszként elért kutatási eredményeim elismeréseként 2015-ben egyike lehettem Szlovákia diákszemélyiségeinek. Fő kutatási területem az alkalmazott mechanikán belül az úgynevezett „intelligens” anyagok fejlett számítógépes szerkezeti modellezése és a velük kapcsolatos szimulációk.

2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?

Az alapiskola utolsó évében viszonylag könnyen döntöttem az Ipari mellett. Bár akkoriban bekerülni az Ipariba nem volt könnyű feladat, de az oktatás minősége és az „iparista” ismerősök pozitív tapasztalatai meggyőztek, hogy nekem is ott a helyem. Hogy mit adott az iskola? Leginkább talán kitartást és „küzdeni tudást” az életben, de az informatikában, programozásban szerzett ismeretekért is hálás vagyok mind a mai napig egykori iskolámnak.

3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?

Bár több egykori tanáromról is szép emlékeket őrzök, a kedvenc tanárom egyértelműen az osztályfőnököm Borka László tanár úr volt, és úgy hiszem bárkit kérdeztek volna meg egykori osztályomból, a válasz ugyanez lett volna. Osztályunk nem volt egy könnyű eset, de mindezek ellenére a tanár úr mindig, minden körülmények közt mellettünk állt. Mindemelett a szakmai rátermettség, az érthető szakmai útmutatás is sokat hozzá tett a tanár úr népszerűségéhez. Ő volt számunkra „A TANÁR”, aki nem csak beszél az elektronikáról, hanem ért is hozzá.​​​​​​​

4. Mi volt a kedvenc tantárgya?

Az informatika és a magyar nyelv és irodalom. Fura párosítás tudom, de műszaki beállítottságom ellenére a mai napig könyvmoly vagyok, és már az Ipariban is az voltam. Ezt akkori tanárom Tóth Katalin is tudta, emlékszem, az érettségin a kihúzott tétel mellé további háromból kaptam kérdést, mert úgy gondolta én azt is biztosan tudni fogom. Az informatika pedig azóta is mindennapjaim szerves része, amely az Ipari óta végig kísér.​​​​​​​

5. Mi a kedvenc iparis emléke?

Hát erre nem könnyű válaszolni, mert sok van. Van, ami publikus és van, ami kevésbé. Talán az egyik legemlékezetesebb, amikor „fáraót” játszottunk a barátaimmal a kollégiumban, és az egyik nevelő leült velünk kártyázni. Már épp megnyerte volna a játékot, mikor kiraktam elé a kezemben lévő 3 darab hetest, hogy tessék húzni, amennyit jólesik... Egy hétig szedtük emiatt a szemetet a kollégium körül, de megérte…

6. Miért volt jó iparistának lenni?

Több okból is. Főként talán azért, mert megadta a kezdő lökést az életben való boldoguláshoz. Nemcsak szakmailag készített fel az élet várható kihívásokra, de kellő tartást és önállóságot is adott, hogy az ember sikerrel vegye az előtte álló akadályokat.​​​​​​​