1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!

1950-ben Komáromban születtem, az alapiskolát szintén itt végeztem a mostani Selye János Gimnázium épületében. Az ipari és a katonaság után a komáromi hajógyár alkalmazottja lettem. Több, mint 40 év alatt a ranglétra minden fokozatát bejártam. Pályafutásomat csőszerelőként kezdtem, majd 1973-tól technikusi munkakörben dolgoztam. Voltam mester, műhelyvezető, gyártásirányítás vezetője, szektorvezető és végezetül, mint gyártásigazgató vonultam nyugdíjba. Mindezzel egyidejűleg megnősültem, feleségem szintén volt iparista, sőt osztálytársak voltunk. Mára már felnőtté vált két lányunk közül a kisebbik szintén az ipariba járt, míg a nagyobbik a gimnáziumot választotta, mindketten később sikeresen le is diplomáztak.

2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?

A fiatal végzős iparista diákok alkalmazását illetően rendszeres kapcsolat alakult ki a hajógyár és az ipari iskola között. Biztosítottuk a diákok szakmai gyakorlatának lehetőségét különböző területeken, majd munkahelyet is ajánlottunk nekik, és külön figyelmet fordítottunk a beilleszkedésükre, karrierjükre, tudván, hogy kellő szakmai alapokkal rendelkeznek. A hajógyár gerincét az iparisták alkották. Az, hogy valaki iparista volt, biztonságot jelentett, hogy megvannak a kellő szakmai, műszaki ismeretei, amelyekre alapozni lehet.

3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?

A műszaki tantárgyak oktatói közül megemlíteném Pálinkás Alfréd és Kanyicska József tanár urakat, a humán tantárgyak területéről Kovács Magda tanárnőt és nem utolsó sorban testnevelésből Török János tanár urat. Az egész tanári kar nagyon hasznos gyakorlati tanácsokkal, műszaki alapismeretekkel és életrevaló tudással látott el.

4. Mi volt a kedvenc tantárgya?

A kedvenc tantárgyam a műszaki rajz volt és a testnevelés – főleg a kollektív labdajátékok és a Török tanár úr személyisége, aki később személyes barátom is lett.​​​​​​​

5. Mi a kedvenc iparis emléke?

Nagyon szívesen emlékszem vissza a közös brigádokra, sportrendezvényekre, az együtt töltött diákévekre. Ezeket az emlékeket rendszeresen felidézzük az osztálytalálkozókon, de találunk más alkalmat is egy jó kis beszélgetésre, sőt közös munkára is. Pár hónapja közösen újítottuk fel a pati gőzszivattyú állomást – összeállt a régi osztály java és minden tudásunkat és erőnket bevetve újra életet vittünk a régi szerkezetbe.​​​​​​​

6. Miért volt jó iparistának lenni?

Jó volt a társaság, színvonalas volt a tanári kar, fantasztikus osztálytársak, inspiráló légkör, nagyon jó kollektívává alakult az osztályunk.​​​​​​​

7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?

Paál Józsefet egykori osztályelnökünket szeretném felkérni a kérdések megválaszolására. Józsi egy rendkívül színes és kreatív személyiség, munkájábólból eredően beutazta a fél világot a Közel-Kelettől, Európán keresztül, Brazíliáig. Szakmai pályája a tolmácsi  gépgyárból indult és az ottani szaktudását és tapasztalatait felhasználva ért el sikereket külföldön is.