1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Kolozsnémán születtem 1948-ban. Az IPARI elvégzése után az osztályfőnököm Szép Margit tanárnő és tanáraim unszolására a Pozsonyi Szlovák Műszaki Főiskolára (ma Szlovák Műszaki Egyetem) felvételiztem. Nem jött be a tervem, mivel felvételi vizsga nélkül felvettek, 1972-ben pedig kitüntetéssel végeztem. A műszaki tudományok körében írt kandidátusi munkámat, szintén a Gépészmérnöki Karon védtem meg vegyi gépek és berendezések szakon (1978-ban), majd Puchner akadémikus úr szólított meg (állítólag, mondotta: fertőzött vagyok matematikával), hogy nem lennék-e nála a Szilárdság és Rugalmasságtan Tanszéken adjunktus. Örömmel vállaltam. Itt kaptam docensi kinevezést a Szilárd, Rugalmas Testek és Folyékony Közegek Mechanikája szakterületen, majd habilitáltam az Alkalmazott Mechanika szakon is, 2010-ben professzori kinevezést kaptam. 1997-2006 időszakban a Szilárdság és Rugalmasságtan Tanszék vezetője voltam, majd 2006-tól az Alkalmazott Mechanika és Mechatronika Intézet helyettes vezetője. Kiváló kapcsolataink voltak több külföldi és magyar egyetemmel (Budapest, Miskolc, Pécs). Munkásságom elismeréseként 2014-ben Áder János Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztje kitüntetést adományozta számomra.
Tudományos munkásságom a szilárdságtanra, ezen belül a hőfeszültségekre fókuszált, de foglalkoztam különböző mechanikai gyártási folyamatok számítógépes szimulációjával, továbbá nyomástartó edények és acélkonstrukciók szeizmikus analízisével is. Külön öröm volt számomra, amikor az elért eredményeimet alkalmazták az iparban, pl. a Slovnaft-MOL olajfinomító, a Jaslovské Bohunice-i atomerőmű vagy a Szlovákián áthaladó tranzit gázvezetékkel kapcsolatos berendezések mechanikai és élettartam/maradék élettartam problematikák területén. Az egyetem kiváló elméleti képzést adott, de az ilyen jellegű feladatok megoldásához döntő mértékben hozzájárultak az IPARI-ban megszerzett gyakorlati-szakmai ismeretek is.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
Az IPARI-val mindig is kiváló és sokszínű volt a kapcsolatom. Friss diplomásként az IPARI Somorjára kihelyezett esti tagozatán, annak megszűntéig tanítottam, évekig érettségi vizsgabizottsági-elnöknek is hívtak Komáromba, de három IPARI-s diák is az egyetemen vezetésemmel írta meg doktori disszertációját. Útravalót nemcsak kaptam, de kapok is, ha tehetem, mindig megállok az IPARI-ban egy-két percre feltöltődni energiával, optimizmussal és tenni akarással.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Nehéz a kérdés, érettségi óta sokat tépelődtem rajta. Tulajdonképpen egy magasan képzett, szakmailag és erkölcsileg kimagasló egyéniségekből állt az egész tanári kar, akik elsősorban saját munkájukkal és önmagukkal szemben voltak igényesek és ezt tudták mesteri módon megszerettetni és átadni.
Ha valakit mégis ki kell emelnem, az Kanyicska József tanár úr. Velem nagyon megszerettette a matematikát.
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
Elsősorban a testnevelés, no meg a matematika és a fizika. Ezekre nem kellett készülnöm.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Az egyik gimnáziumi lányosztály egyszer meghívott bennünket (sürgetésünkre) ötórai teára. Utána egész az érettségiig minden héten szerettünk volna ötórai teára menni. A nem igazán kedvenc emlékem pedig az, hogy ezt csak évente kétszer engedélyezte a gimnázium morcos vezérkara.
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Azt hiszem a kiváltó ok, mint feljebb írtam, a nagyszerű tanári kar, amelyet az orgona sípjaihoz hasonlíthatnék, tisztán és az érzelmekre hatóan játszották a „szimfóniát”.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
RNDr. Bogdány Jánost javaslom. Személyesen ugyan Bogdány urat nem ismerem, de híre ment, hogy informatikában, ebben a nagyon fontos tudományágban, vállalkozóként is kimagasló sikereket ért el, ezért szívesen venném, ha Bogdány úr szólna életpályájáról és iparista emlékeiről.