1. Kérem, mutatkozzon be pár mondatban!
Bogdány János vagyok. Tardoskeddről kerültem az Ipariba (1968-1972). A Komenský Egyetem Természettudományi Karán, tudományos matematika szakon végeztem. Katonaság után visszajöttem Komáromba, ahol 1996-ig a Szlovák Hajógyárban dolgoztam, mint programozó - analitikus - információs rendszer tervezője - osztályvezető. A később, nyugdíjba vonulásomig, az INFORMA a.s. Komárno, informatikai tanácsadó céget irányítottam.
2. Hogyan volt kapcsolatban az Iparival és milyen útravalót kapott Ön az iskolától?
Az Ipariba szüleim és az alapiskolai tanáraim javaslatára jelentkeztem. Olyan hírneve volt már akkor is Komáromi Iparinak, hogy oda felvételt nyerni már elismerést jelentett egy kisdiák számára.
Életre szóló útmutatást Ing. Szkukalek László tanár úrtól kaptunk, akinek 50 év távlatából is fel tudom idézni szavait, amelyek az első osztályfőnöki órák egyikén hangzottak el:
’’Dolgozzanak mindig becsületesen. Lehet, hogy egy ideig nem fogják értékelni igyekezetüket, de az élet nem múlik úgy el, hogy a becsületes munkát ne vegyék észre és ne értékeljék.”
Aktív éveimben ez a tanács mindig segített a munkámban.
3. Ki volt a kedvenc tanára? Miért?
Minden tanáromat kedveltem és tiszteltem. Ha valakit ki kell emelni, akkor az a két osztályfőnököm:
Ing. Szkukalek László - szakmai tudása, maximalizmusa és következetessége végett.
Dr. Kovács Istvánné (Magdi néni) - Az osztály második anyukája volt. Mindig és mindenkinek segíteni akart. Kedvesség, vidámság és empátia jellemezte. Személy szerint az Ő tanácsa és biztatása segített az egyetemi kar kiválasztásában is.
4. Mi volt a kedvenc tantárgya?
Matematika - kis iskolásként a számtant az alapiskolában Hegyi Lajos tanító úr tanította és szeretette meg velem. Az Ipariban sajnos csak az első két évben volt matematika, de Luka Béla tanár úr ez alatt a rövid idő alatt is tovább növelte érdeklődésemet, hogy a matematika milyen fontos az élet számos területén.
5. Mi a kedvenc iparis emléke?
Szalagavató - közösen (szülők, tanárok és diákok) örültünk az elért eredményeknek és szórakoztunk.
Megjegyzem, a mi osztályunk szombati brigádokon kereste meg a szalagavatóval kapcsolatos kiadások jelentős részét.
6. Miért volt jó iparistának lenni?
Kiváló tanáraink voltak, akik partnerként kezeltek bennünket. Az osztály igazi közösség volt, amelyben tudtunk örülni mások sikerének és segíteni, ha valakinek erre volt szüksége. Az Ipariban töltött 4 év hatással volt későbbi döntéseimre is. Visszahúzott a szívem Komáromba, hogy ebben a városban dolgozzak, éljek.
7. Kinek tegyük fel következőként a fenti kérdéseket?
A kérdések megválaszolására szeretném felkérni Ing. Antal Kálmán urat, aki az egykori komáromi Hajógyár nyugalmazott gyártási igazgatója. Úgy gondolom, hogy Antal úr műszaki életpályája, szakmai hitelessége és elkötelezettsége méltán szolgálhat példaként a jelenkori iparistáknak is.
Van egy további jelöltem is, Kokes János újságíró, volt iparista osztálytársam. Munkásságával bizonyította egyrészt, hogy kitartással és akarattal az ember megvalósíthatja merész álmait, másrészt azt is, hogy az Ipari nem szakbarbárokat nevelt, hanem komoly humán tudást is adott a diákjainak.